John Wick (Keanu Reeves) nagyon szomorú, mert nemrég halt meg élete szerelme. Együtt cukiskodnak a csaj utolsó ajándékával, egy Beagle kiskutyával. Jaj, hát mennyire jó már, hogy együtt szundiznak, meg esznek, meg kocsikáznak? Hát nagyon jó.
Aztán valami helyi keménygyereknek megtetszik a búbánatos kutyatulaj Ford Mustangja, bekopognak, leütik a kutyát és megölik John-t, vagy fordítva és elviszik a gépet. Rendben, elárulom, John éli túl a támadást, a film címe sem a Beagle bosszúja.
Egy szó, mint száz, a szomorkodás helyett nagyon mérges lesz és egy "megöltétek a kutyusomat" kiáltással iszonyatos gyilkolászásba kezd a helyi maffia tagjai között.
Esszencia. Ilyen lehet az akciófilm esszenciája. Amikor már semmi nem marad a vásznon, ami elterelné a figyelmemet a repkedő végtagokról, a vérzivatarról és a pusztakezes közelharcokról.
Mit nekem szerelmi szál, valakinek a megmentése, vagy mittomén'.
Mit nekem szerelmi szál, valakinek a megmentése, vagy mittomén'.
Egy gyengécskének is csak röhögve nevezhető casus beli' után már nem kell törődni az árnyalt karakterekkel, a logika szabályaival, de még az izgalommal sem. John Wick elindul, mindenki meghal. Pont.
Csak remélni tudom, hogy a főgengszter és Wick (éppen akkor egy székhez kötözve) jelenet után Reeves és Michael Nyqvist dőltek a röhögéstől ("figyu, figyu, erre azt mondtam: a fiad elvette tőlem, azt, ami reményt adott a gyászban (a kutya). Ellopta. Megölte.Brühühü". Mert ha ezt kicsit is komolyan gondolták, akkor az már nagy probléma.
Ráadásul Wick nem egy szimpi karakter, max csajoknak, akik döglenek a fekete öltönyös, szomorú tekintető sztárért. Nyqvist az egyetlen élettel teli karakter a filmben, a végén már kezdtem neki szurkolni. Mondjuk a kutya is jó volt. A végén pedig van még egy kiskutya, azt hiszem, egy pitbull. Hát ez nem igazán tartozik ide, de valami pozitívumot is akartam írni.
Ha igazi esszenciára vágyom, maradok ennél és ennél, itt is kevés a sztori, de legalább kimaxolták a látványt.
Nekem ez unalmas volt. Távolról sem az év akciófilmje.
